Bajtala Emese hárfamuzsikája szórakoztat, elringat és – mint nemrég kiderül – gyógyít is.

Valamennyi neves fővárosi nagyzenekarban muzsikált, bejárta a külföldi pódiumokat és valamennyi létező művészi fokozatot begyűjtött már hárfázásból Bajtala Emese. Ma már azonban kerüli a zenekarozás monotonitását. A legkülönbözőbb zenei stílusokkal kísérletezik, a vidéket járja és tanítványaira is van ideje. Elsősorban mégis családanyának tartja magát. Erről mesélt nekünk, és arról, miként használja művészetétgyógyításra.

– Gondolom, nem először teszik fel a kérdést: miért a hárfát választotta?

   Egy kicsit a véletlen is beleszólt a dologba. Sport tagozatos iskolába jártam serdülő fejjel, és eltörtem a kezemet.  Szüleim pedig úgy döntöttek, jobban járok, ha átvisznek egy zenei középiskolába. Ott láttam életemben először hárfát, és azonnal nagyon megtetszett. Biztos voltam benne, hogy ez a hangszer lesz az én utam. Nem is csalódtam. Jót is tett nekem, mert nagyon megerősítette a kezemet és még az ujjaim is nőttek tőle. Azóta évtizedek teltek el, és az idő engem igazolt, hiszen sok örömöt tudtam vele szerezni másoknak és persze magamnak is.

 – Na meg jó sok nehézséget is, feltételezem. Azért ez nem fuvola, amit csak úgy felkap valaki és elindul a próbára.

   Így van, ezzel mindig számolni kell. Mivel többnyire nem játszhatunk koncerteken a saját hangszerünkön, ezért hozzá kell szokni ahhoz, amit a zenekar biztosít. Ez pedig nem mindig egyszerű, hiszen két hárfa között is akad különbség, ilyen például a húrtávolság. Így egyhárfás elsőként érkezik a próba- vagy koncertterembe, és utolsóként megy haza. Nagyobb gondot okoz, hogy egy átlagos hárfa is csillagászati összegbe kerül. Így aki ezt a hangszert választja, nemigen engedheti meg magának, hogy csak úgy megvegye. Én is bejártam naponta a zeneiskolába gyakorolni. Nyolcan voltunk egy hárfára, úgyhogy szigorú beosztás alapján fértünk hozzá. Nagyon örültem, mikor végre saját hárfám lett.

 – Azért a szakma sincs könnyű helyzetben. Milyen esélyekkel vág neki a pályának egy újdonsült hárfaművész?

  Ő meg végképp nincs könnyű helyzetben. A közhiedelemmel ellentétben nem a hárfa hiányzik a legtöbb klasszikus darab hangszereléséből, elég, ha csak a romantikus zeneirodalomra gondolunk. Valójában mindenhol pénzhiány van, így minden zenekar ott spórol, ahol tud. Ez pedig többnyire a hárfásokon csattan. Így aztán sajnos azonnal kényszerpályára szorul az, aki a hangszerek királynőjét választja. Státuszt sehol nem kap, mert már betöltött, vagy nincs is meghirdetve. Ezért elkezdődik a soha nem szűnő külsőzés, mindent elvállalnak, megállás nélkül turnéznak és persze tanítanak mellette. Az sem könnyíti a helyzetet, hogy egy hárfa fenntartása évente eléri a több százezer forintot.

– Kétségkívül rekordnak számít. Mi kerül ennyibe?

   Például a húrozás. Van olyan húr, amelynek ára újonnan elérheti akár a 30 ezer forintot is. Egy hárfának pedig 47 húrja van. Nem túl szerencsés, ha sűrűn kell cserélni, nem beszélve egyéb amortizációról. Ezt a pénzt ki kell termelni valahogy, ez pedig még inkább mókus kerékben tartja az embert.

 – Önnek mégis sikerült kilépnie belőle, és mára elérte, hogy a saját útját járja. Hogyan csinálta?

   Én is végig jártam ezt az utat. Valamennyi jelentős budapesti nagy zenekarban megfordultam, állandóan koncerteztem, próbáltam vagy úton voltam. Sokat turnéztam, de ne tévessze össze senki az utazgatással. A buszon és a szállodán kívül csak a koncerttermeket láttam. Nagyon fárasztó volt, ráadásul egyre kevésbé láttam benne fantáziát. Amikor megszületett a fiam, eldöntöttem, hogy végleg felhagyok ezzel. Elsősorban anya akartam lenni, ebbe pedig nem fért volna bele az állandó elfoglaltság. Nem volt könnyű, mert ugyanakkor ki kellett találni, hogyan tovább.

– Ismerve a hazai lehetőségeket, nem jutott eszébe, hogy családostul külföldre megy?

  Egy percig sem foglalkoztatott. Mindig is hittem abban, hogy ha egyszer itt születtem, itt is kell teljesítenem. Ezen felül a család érdeke is az volt, hogy maradjunk. Nehéz volt az útkeresés. Volt egy pillanat, amikor az is megfordult a fejemben, hogy felhagyok a hárfázással. Aztán egyszer csak jött az ötlet: miért ne kalandozzunk a különféle zenei stílusok között? Így született meg két lemezem zenei anyaga, egyiket Kegye János pánsíp művésszel, másik pedig egy szerelmes dalokból készült feldolgozás anyag. Ezzel kezdtem járni az országot, a mai napig is sokfelé hívnak vidéken. Mindenhol szeretettel fogadnak.

– És mi a helyzet a szállítással, szervezéssel, kiadói háttérrel? Ehhez egy teljes apparátusra van szükség!

  Meg is van egy személyben, a férjem, aki egyébként operaénekes. Ő szervezi a fellépéseimet, szállítja a hangszert, és ő adja ki a lemezeket is. Mivel magánkiadás, ezért nem kell piaci példányszámra gondolni. Az eladási listákat soha nem fogom vezetni, de nem is ez a cél: ezek a lemezek ismertséget adnak és munkához juttatnak. Sokan megveszik a fellépéseimen, és nem egyszer hívtak már ezek alapján különböző alkalmakra.

– Milyen típusú rendezvényeken lehet önre számítani?

  Bárhová szívesen elmegyek. Esküvőkre, céges rendezvényekre, vagy művelődési házakba, templomokba, akár éttermekbe is. Jó látni az emberek csodálkozását, akik azt hiszik, hogy a hárfamuzsika egy szomorú, altató zene. Én pedig sok mindent játszom ilyenkor a poptól és sanzonoktól a dzsesszig. Külön élmény, hogy a vidéki fellépések után az emberek nem mennek haza, hanem odajönnek, kérdezgetnek. Sokszor tartunk nekik rögtönzött bemutatót a hangszerről. Valóságos művészeti műhelyt alkotunk. Talán ennek is köszönhető, hogy olykor hónapokkal egy-egy vidéki fellépés után is kapok sms-t, amelyben megköszönik az élményt. Talán közhelynek tűnik, de ezekért a pillanatokért éri meg igazán csinálni.

– Mivel kísérletezik legközelebb? Hogyan tovább?

  Tervekben és elképzelésekben nincs hiány. Készül már az új lemezem, erről csak annyit árulok el, hogy ismét rendhagyó és izgalmas kirándulás lesz a műfajok között. Nagy lehetőséget látok abban is, a hárfa hangjának bizonyítottan jó élettani hatásai vannak. Jótékonyan befolyásolja a szívritmust, megnyugtat és ellazít. Több amerikai kórházban szól hárfazene szívműtétek alatt, játsszák a lábadozó betegeknek is. De ajánlja több védőnő a hiperaktív gyerekeknek, és csecsemők altatásához is. Magam is elindultam ezen az úton, egy wellness-hotelben az én zeném szól a konferenciák szüneteiben, míg van olyan baba, aki születése óta a lemezemre alszik el. Mindig nagyszerű érzés volt mosolyt csalnom az emberek arcára a játékommal. Ha pedig az egészségüket is visszanyerhetik vagy megőrizhetik általa, többet nem is kívánhatok.

SzentgyörgyiLászló

Bajtala Emese hárfamuzsikája szórakoztat, elringat és – mint nemrég kiderül – gyógyít is.

Valamennyi neves fővárosi nagyzenekarban muzsikált, bejárta a külföldi pódiumokat és valamennyi létező művészi fokozatot begyűjtött már hárfázásból Bajtala Emese. Ma már azonban kerüli a zenekarozás monotonitását. A legkülönbözőbb zenei stílusokkal kísérletezik, a vidéket járja és tanítványaira is van ideje. Elsősorban mégis családanyának tartja magát. Erről mesélt nekünk, és arról, miként használja művészetétgyógyításra.

–Gondolom, nem először teszik fel a kérdést: miért a hárfát választotta?

   Egy kicsit a véletlen is beleszólt a dologba. Sport tagozatos iskolába jártam serdülő fejjel, és eltörtem a kezemet.  Szüleim pedig úgy döntöttek, jobban járok, ha átvisznek egy zenei középiskolába. Ott láttam életemben először hárfát, és azonnal nagyon megtetszett. Biztos voltam benne, hogy ez a hangszer lesz az én utam. Nem is csalódtam. Jót is tett nekem, mert nagyon megerősítette a kezemet és még az ujjaim is nőttek tőle. Azóta évtizedek teltek el, és az idő engem igazolt, hiszen sok örömöt tudtam vele szerezni másoknak és persze magamnak is.

 – Na meg jó sok nehézséget is, feltételezem. Azért ez nem fuvola, amit csak úgy felkap valaki és elindul a próbára.

   Így van, ezzel mindig számolni kell. Mivel többnyire nem játszhatunk koncerteken a saját hangszerünkön, ezért hozzá kell szokni ahhoz, amit a zenekar biztosít. Ez pedig nem mindig egyszerű, hiszen két hárfa között is akad különbség, ilyen például a húrtávolság. Így egyhárfás elsőként érkezik a próba- vagy koncertterembe, és utolsóként megy haza. Nagyobb gondot okoz, hogy egy átlagos hárfa is csillagászati összegbe kerül. Így aki ezt a hangszert választja, nemigen engedheti meg magának, hogy csak úgy megvegye. Én is bejártam naponta a zeneiskolába gyakorolni. Nyolcan voltunk egy hárfára, úgyhogy szigorú beosztás alapján fértünk hozzá. Nagyon örültem, mikor végre saját hárfám lett.

 – Azért a szakma sincs könnyű helyzetben. Milyen esélyekkel vág neki a pályának egy újdonsült hárfaművész?

  Ő meg végképp nincs könnyű helyzetben. A közhiedelemmel ellentétben nem a hárfa hiányzik a legtöbb klasszikus darab hangszereléséből, elég, ha csak a romantikus zeneirodalomra gondolunk. Valójában mindenhol pénzhiány van, így minden zenekar ott spórol, ahol tud. Ez pedig többnyire a hárfásokon csattan. Így aztán sajnos azonnal kényszerpályára szorul az, aki a hangszerek királynőjét választja. Státuszt sehol nem kap, mert már betöltött, vagy nincs is meghirdetve. Ezért elkezdődik a soha nem szűnő külsőzés, mindent elvállalnak, megállás nélkül turnéznak és persze tanítanak mellette. Az sem könnyíti a helyzetet, hogy egy hárfa fenntartása évente eléri a több százezer forintot.

– Kétségkívül rekordnak számít. Mi kerül ennyibe?

   Például a húrozás. Van olyan húr, amelynek ára újonnan elérheti akár a 30 ezer forintot is. Egy hárfának pedig 47 húrja van. Nem túl szerencsés, ha sűrűn kell cserélni, nem beszélve egyéb amortizációról. Ezt a pénzt ki kell termelni valahogy, ez pedig még inkább mókus kerékben tartja az embert.

 – Önnek mégis sikerült kilépnie belőle, és mára elérte, hogy a saját útját járja. Hogyan csinálta?

   Én is végig jártam ezt az utat. Valamennyi jelentős budapesti nagy zenekarban megfordultam, állandóan koncerteztem, próbáltam vagy úton voltam. Sokat turnéztam, de ne tévessze össze senki az utazgatással. A buszon és a szállodán kívül csak a koncerttermeket láttam. Nagyon fárasztó volt, ráadásul egyre kevésbé láttam benne fantáziát. Amikor megszületett a fiam, eldöntöttem, hogy végleg felhagyok ezzel. Elsősorban anya akartam lenni, ebbe pedig nem fért volna bele az állandó elfoglaltság. Nem volt könnyű, mert ugyanakkor ki kellett találni, hogyan tovább.

– Ismerve a hazai lehetőségeket, nem jutott eszébe, hogy családostul külföldre megy?

  Egy percig sem foglalkoztatott. Mindig is hittem abban, hogy ha egyszer itt születtem, itt is kell teljesítenem. Ezen felül a család érdeke is az volt, hogy maradjunk. Nehéz volt az útkeresés. Volt egy pillanat, amikor az is megfordult a fejemben, hogy felhagyok a hárfázással. Aztán egyszer csak jött az ötlet: miért ne kalandozzunk a különféle zenei stílusok között? Így született meg két lemezem zenei anyaga, egyiket Kegye János pánsíp művésszel, másik pedig egy szerelmes dalokból készült feldolgozás anyag. Ezzel kezdtem járni az országot, a mai napig is sokfelé hívnak vidéken. Mindenhol szeretettel fogadnak.

– És mi a helyzet a szállítással, szervezéssel, kiadói háttérrel? Ehhez egy teljes apparátusra van szükség!

  Meg is van egy személyben, a férjem, aki egyébként operaénekes. Ő szervezi a fellépéseimet, szállítja a hangszert, és ő adja ki a lemezeket is. Mivel magánkiadás, ezért nem kell piaci példányszámra gondolni. Az eladási listákat soha nem fogom vezetni, de nem is ez a cél: ezek a lemezek ismertséget adnak és munkához juttatnak. Sokan megveszik a fellépéseimen, és nem egyszer hívtak már ezek alapján különböző alkalmakra.

– Milyen típusú rendezvényeken lehet önre számítani?

  Bárhová szívesen elmegyek. Esküvőkre, céges rendezvényekre, vagy művelődési házakba, templomokba, akár éttermekbe is. Jó látni az emberek csodálkozását, akik azt hiszik, hogy a hárfamuzsika egy szomorú, altató zene. Én pedig sok mindent játszom ilyenkor a poptól és sanzonoktól a dzsesszig. Külön élmény, hogy a vidéki fellépések után az emberek nem mennek haza, hanem odajönnek, kérdezgetnek. Sokszor tartunk nekik rögtönzött bemutatót a hangszerről. Valóságos művészeti műhelyt alkotunk. Talán ennek is köszönhető, hogy olykor hónapokkal egy-egy vidéki fellépés után is kapok sms-t, amelyben megköszönik az élményt. Talán közhelynek tűnik, de ezekért a pillanatokért éri meg igazán csinálni.

– Mivel kísérletezik legközelebb? Hogyan tovább?

  Tervekben és elképzelésekben nincs hiány. Készül már az új lemezem, erről csak annyit árulok el, hogy ismét rendhagyó és izgalmas kirándulás lesz a műfajok között. Nagy lehetőséget látok abban is, a hárfa hangjának bizonyítottan jó élettani hatásai vannak. Jótékonyan befolyásolja a szívritmust, megnyugtat és ellazít. Több amerikai kórházban szól hárfazene szívműtétek alatt, játsszák a lábadozó betegeknek is. De ajánlja több védőnő a hiperaktív gyerekeknek, és csecsemők altatásához is. Magam is elindultam ezen az úton, egy wellness-hotelben az én zeném szól a konferenciák szüneteiben, míg van olyan baba, aki születése óta a lemezemre alszik el. Mindig nagyszerű érzés volt mosolyt csalnom az emberek arcára a játékommal. Ha pedig az egészségüket is visszanyerhetik vagy megőrizhetik általa, többet nem is kívánhatok.

Szentgyörgyi László